Nos már 4 napja 1 éves ez a gyönyörűségesen csodálatos kis blog ^^. JUHÉÉÉÉÉÉÉJ (ünnepünnepünnep)
Ennek örömére (bár egy kicsit megkésve), de ezt a számot muszáj ide beraknom ;).
Ha már szülinapoknál tartunk, akkor:
Alles gute zum Geburtstag Preußen ^^. Ó, igen Poroszországnak is ma van a szülinapja. (Mai Poroszo. definíció Hetalia mangakája által: egy Lengyelországban található orosz fennhatóság alá tartozó terület XD. Ez van Gilbert. (Porosz polgári neve ^^)) Úgyhogy ezúton boldog szülinapot minden Porosznak ;).
Ó... hogy mi az a Hetalia... hát ez nagyon egyszerű. Egy aranyos, kedves, szellemes, humoros és rendkívül tanulságos anime 5 perces részekkel, aminek a története felöleli..................................................................................................................................................................................... a 2. Világháborút és a történelem fontosabb eseményeit (főként csatáit), bemutatva az országok jellemzőit. Az országokat emberek jelképezik (zseniálisan *-*).
Mielőtt bárki kiakadna ezen, elmondanám, hogy semmi fekete humor és undorító vicceskedés nincs benne az emberek haláláról, egyszerűen csak a helyszínek az országok, illetve az események végkimenetele van benne, ami kicsit sem sértő az egyes népcsoportokra nézve. Az a helyzet, hogy ismerni kell a történelmet, hogy az ember levágja az összes poént ;). Kifejezetten intellektuális ;).
Igen még egy miatt fontos ez a nap ;). VAN ÚJ KUROSITSUJI MANGAFEJEZET!!! Wííííííí! Bár eddig csak angolul, de nagyon jó *-*. Ha kijön magyarul majd rakok be képet.
Na megyek külön angol házi hegyet csinálni :)
pá LMP ;)
Tudom, hogy nyár óta nem írtam, és rájöttem, hogy ez egy nagyon rossz ötlet volt ;) az a helyzet, hogy hiányzik a dolog, ráadásul már lassan egy éves ez a picike blog :) sőt, Kapucsengőt sem frissítettük és vannak még itt komoly hiányosságok, de ígérem, hogy megteszek mindent, hogy bepótoljam ;)
Jelentem én mostantól egy szemét vagyok :P. Hogy honnan jön eme rettenetes önkritikám? Onnan, hogy fent vagyok netszaron (eme kifejezetten kulturált honlapon). Ez még hagyján, de sokad magammal köztük Retsuval is. A többieket igazán nem ismerem Holdfényconon hozott össze minket a sors azon szála, mely úgy gondolta, hogy nekünk pont azon a napon kell Fairy Tail cosplayben villognunk Milenáris parkban, amikor a többieknek... Ezt netszar egy kedves képpel jutalmazta meg íme. Ha nem vennétek észre ott vagyok a bal felső sarokban kék hajjal a fehér, hosszú hajú lány mellett (nem melléjesen ő Retsu).Úgyhogy utólag is köszönjük ezt a kedves bókot netszar képviselőitől ;P.
ÁLLAM(i) JAVÍT(ó) INTÉZ(et).
Na igen, erre nekem a második általam végigszurkolt előadás szünetében hívták fel a figyelmemet... Ja, hogy senkinek fogalma sincs, hogy most mégis mi a rákról van szó? Nem baj! :P Elmesélem :). De kezdjük az elején.
Eldöntöttem, hogy kezdek egy megkülönböztető címkét a blogba, mégpedig a "kritika"-'t. És mi lehet a legmegfelelőbb darab, amivel elkezdhetném, mint a Valahol Európában? Ráadásul a jubilleumi Szegedi Szabadtéris előadás? Hogy én honnan veszem a bátorságot, hogy nekikezdjek kritikát írni róla? Egyrészt már láttam a musicalt és a filmet is, másrészt, adtam már elő (abszolút amatőren, de nem ez a lényeg :)), harmadrészt jelentkeztem statisztának (csak, hát szolidan megtanították nekünk, hogy a "köszönöm szépen"-nek rengeteg hátsó jelentése lehet, pl.: "húzz a p***ba..." :P, hálával tartozom, tényleg :)), negyedrészt ennek a musicalnek köszönhetem a musical buziságom (bár Romeo és Júlia már korábban is tetszett, de az meg nem volt az igazi :D), ötödrész pedig, kétszer is láttam a SzSz-is előadást :P.
Hogy hogyan? Egyszerű. Alapból is megnéztem volna családdal, és vasárnap a munka kellős közepén Retsu felcsörgetett, hogy van 4700.-ért jegye utolsó előadásra. Hát mondom, még szép! Bár szülőkkel csatázni kellett (nem a pénz miatt, azt én is kifizettem volna), de végül sikerült kisírni :).
De kezdjük az első előadással. A színpadkép már alapvetően szíven üti az embert. A díszlet nem volt más, mint a Dóm romjai kartonpapírból (vagy tudom is én, hogy miből). Ami, bennem legalábbis, azt az érzést keltette, hogy ez nem a Második Világháborúban játszódik, hanem a (nem is olyan) távoli jövőben, ahol is a Dóm romjai között fognak majd bujdosni az árva gyerekek...
A nyitány, szokás szerint, fergeteges volt, bár (és ez az egész előadásra kihatott) túl halk volt ahhoz, hogy az egész úgy magában szíven üssön. De ez sajnos a nagyobb szabadtéri színpadok és a törvény átka. Nem engedik (jogosan), hogy túl hangos legyen, így viszont elvész az az érzés, amikor valamelyik zene, hogy úgy mondjam, csupáncsak pofán csap. Ettől függetlenül viszont szívszorító volt nézni azt a rengeteg rongyos embert a robbanások közepette. (Bár az nagyon mulattatott, hogy felfedeztem az egyik Radnótis magyartanárt a statiszták között, de ez csak engem érint :P.) Az Állami Javító Intézetes jelenet baromi jó volt, bár nekem a Staub egy kicsit jazzesre sikeredett, de ez nem baj , csak szokatlan volt :). A legdurvább pofon akkor is az volt, amikor Vince dala közepén behoztak "pár" nyilas keresztes zászlót... Én csak annyit vettem észre, hogy Shiro (aki mellettem ül) ökölbe szorítja a kezét. Amikor összenéztünk láttam rajta, hogy ő is azt gondolja, hogy ez erős, de k**** jó :D. Amúgy meg Alföldi zseniális
volt. Bár az első előadáson zavart az, hogy a baromi gúnyos modor mellé nekem kellett volna egy kis düh. Ha más nem fojtott harag. De semmi ilyesmi nem volt. Semmi gond a második előadás bőven pótolt :).
Tompos Kátya (bár engem nem siratott meg) zseniális volt. Mácsai Pál pedig baromi elgondolkodtató volt... Nagyon tetszett az előadásmódja és az is, ahogy azt a hóbortos öregurat előadta, akinek mindene a zene, de abban, hogy ezt továbbadja a következő nemzedéknek megakadályozza a zaj, ami ebben a világban van... Imádom.
A második előadás két dologban különbözött az elsőtől. Az egyik az, hogy Alfölditől az első pillanatban kirázott a hideg, végig futott rajtam az az érzés, hogy "most fogom megfojtani!" és amikor ő volt a színpadon egy gúnyos vicsorba rándult önkéntelenül is az arcom. Egyszóval zseniális volt! Az egyetlen baki a dologban az volt, hogy Patai Annával láttam a másodikat. Ami azért volt gond, mert Pötyitől nem kellett volna borsódznia a hátamnak. Pedig, ha valaki (bár nagyon szépen elénekel mindent és tényleg jól játszotta a szerepét) egy olyan mosollyal és kisugárzással áll a színpadra, ami azt sugallja, hogy "én vagyok a sztár, ti meg egy kis senkik vagytok", akkor kiráz a hideg... És ez sajnos így történt...
Az egyetlen dolog, amiben rájöttem, hogy változott az ízlésem, az egyetlen egy szám volt, ami régen egy nagyon nyálas tiszta közhelyes marhaságnak tartottam és most egyszerűen imádom. Ez lehet, hogy azért van, mert idősebb lettem, vagy azért mert a színészek annyira gyönyörűen és meghatóan adták elő, azt nem tudom, de ez van. Bár ez nem a SzSz-es szereposztás és nem tudja visszaadni Tompos Kátya és Szőcs Artúr előadását, de ez is megteszi :) (ez is gyönyörű *.*).
Ó és persze mindkét előadás során elfelejtettem zsebkendőt vinni, aminek az lett az eredménye, hogy mindkét alkalommal lesírtam a sminkemet és úgy kellett zsepit kunyerálnom :).
Ennyi lenne mára. Még jelentkezem :P.
U.i.: "Mindig van valaki, aki direkt hamisan énekel..." És mindig vannak idegesítő popsiarcok (megtiltották, hogy káromkodjak ;P), akik azért mennek előadást nézni, mert van pénzük és idejük, és ettől baromi értelmesnek és műveltnek látszanak. De ha már megvette a jegyet, akkor szoruljon már bele annyi életérzés, hogy nem fikázza a darabot és a környezetét, akiknek ne adj' Isten tetszett... Ráadásul belehorkantani mindkét olyan jelenetbe, amiben meghal egy gyerek olyan érzést válthat ki az illető mellett/előtt/mögött ülőkből, amilyet még Alföldinek sem sikerült, pedig ez nagy szó... Legszívesebben felpofoztam volna a mögöttünk ülőt az első előadáson.
De a második előadás sem volt "rosszabb". A csóka mellettem akkorát ásított, hogy az egész Bécsi szektor hallotta - a zárójelenet közepébe... Baromi megható volt...
Oh, yeah... megint baromi régen nem írtam, de ennek több oka is volt. Az egyik ilyen meghatározó ok, hogy dolgoztam :). Jajám, ÉN dolgoztam... Brrr. Hogy mit? Etettem a két méter szer két méteres csodálatos felsőtestű (bár annál laposabb fenekű és vékonyabb lábú) külföldi/magyar férfiakat (nőket) a szegedi Kajak-kenu VBn :). Ez egy emberismeretileg baromi hasznos meló volt.
Egyrészt megtudtam, hogy anyám mit érez minden egyes alkalommal, amikor szét hagyom a kajás cuccokat.
Másrészt megismertem pár ország étkezési szokásait. Például nagyon könnyen meg lehet ismerni, hogy (kisebb, nagyobb mellényúlásokkal) hol étkeztek az arabok, hol a japánok, hol a franciák, svédek, angolok. Az arabok, kínaiak iszonyatos rendetlenséget hagytak. Üres üvegek, tálcák (amiket, mint a mellékelt ábra (ahogy a többiek csinálták...) mutatta, ki kellett volna vinniük egy gyűjtő helyre, ahonnan mi behordtuk...), tiszta kosz az egész, zsírfoltos és vízfoltos, gyűrött, egyszóval katasztrófa az egész (tisztelet a kivételnek). A japánok, szingapúriak, olaszok, amerikaiak (kivéve a brazilokat...) gyönyörű tisztaságot hagytak. Morzsa alig, az üvegeket rárakták a tálcára és csak nagyon ritkán volt foltos a terítő és a tálcát egytől egyig visszavitték (hál' Istennek nem volt kivétel :)). A franciák, svédek, angolok, pedig (bár koszt nem hagytak) nem voltak képesek felemelni azt az arisztokratikus hátsójukat, hogy megemeljék azt a szerencsétlen tálcát és elvigyék a gyűjtőhelyek egyikéig, az meg már ne is lehet elvárható ugye, ha már az összes többi versenyző megteszi... Persze voltak mozgássérültek is, de tőlük nem vártuk el, hogy visszavigyék a tálcát. Sőt Shiroval (mert általa kerültem be a munkába is :P) 5 napig az volt az egyik feladatunk, hogy nekik segítsünk, ha akarják (ha nem, akkor le voltak ejtve magasról :D). Utána bekerültünk a "csumpikolósba", ami a moslékosat jelentette (utolsó nap a kajakiadóban voltunk, ez volt a leglazább :P). Annyira nem volt rossz, mint ahogy kívülről látszott és főleg azért nem, mert mi rendesen dolgoztunk és így nem tornyosult (szó szerint) fel a munka. Nem azt mondom, hogy a többiek nagyon lusták lettek volna, de azért egy kicsivel többet járt a szájuk, mint a kezük.
Bár az tény (és ez a harmadik szempont), hogy én még a szokásosnál is jobban megtanultam káromkodni ez alatt az egy hét alatt (most Retsu épp azon munkálkodik, hogy legalább a normális szintre lecsökkentse ezt :P).
Azért király volt :). Olyan helyes szingapúri, japán csílei és sok más srácot láttunk, hogy úúúúúúúúúúú O.O. Én azt hittem, hogy a távolkeletiek picik... Na nem egészen... És sokan baromi helyesek *.*. Ó, igen... megvan ám annak a módja, hogy hogy válts ki tiszteletet a japánokból :P. Amikor kiviszik a tálcát és te vagy annyira udvarias, hogy a kezükből vedd el, és amikor ők elmotyognak egy (szokás szerint :D) rémesen kiejtett "Thank you"-t, te viszont válaszként elrebegsz nekik egy félhangos "arigatou"-t, akkor azért tudnak (még azzal a pici szemükkel is) nagyot nézni :D. Haláli aranyosak voltak *.* (mondhatom azt is, hogy kawaii *.*). Ó, s volt egy 30-40 közötti kora ősz, kerekes székes, olasz csávókám :). Mindig én segítettem neki kivinni a tálcát és ezt a csapattársai sem hagyták szó nélkül. És ha meglátott, már előre köszönt, mosolygott és kacsintott. Olyan aranyos volt :). Persze az összes mozgássérült, akinek segítettem :). Meg mindenki más is. Imádtam, amikor valami rémes akcentussal azt mondják, hogy "Jó reggelt kívánok", "Köszönöm szépen" és, amikor az egyik csávó bemutatta nekünk az egész magyar tudását "Szívesen, jó napot kívánok, köszönöm szépen, szervusz" :D. Behaltam :P.
És most kapok sooooooooooook pénzt :P. Na jó, annyira nem sok. 500 Ft (állítólag)/óra és átlag egy nap 5/6 órát dolgoztunk :). Egy hét, lehet utánaszámolni. Kelleni is fog majd Conra :P.
Ó, erről jut eszembe! Lesz új kutyánk!! A kis srácot ma mentünk megnézni, 2 hét múlva a miénk :). Cuki fehéres kis Golden Retriver. Füles lesz a neve, mert a fülei viszont barnásak (meg mert nem akarom a szüleimet újabb japán nevekkel sokkolni) :P. Azt mondják, hogy ahogy öregszik úgy barnul be. Remélem annyira nem lesz sötét színe. Iszonyat édes. Ő a legnagyobb közülük és ő a legharciasabb (már harap :P), de majd megnevelem :D.
Voltam egy csomó SzSz (Szegedi Szabadtéri) előadáson, de azt majd a kövi bejegyzésben :D.
Na csók és
Sayonara :P
LMP (lol :D)
Ó végre újra megkaparintottam a mobilnetet. Mondjuk most abszolút illegálisan 0:22kor fekszem az ágyamban tök sötétben és gépelek, mert ha már megcsináltam rendesen az új designt, akkor már bejegyzést is írok.
Egy nagyon fontos tény, amit muszáj közölnöm: Juvia szerint nem Juvia tehet az eső(k)ről -^.^- .
Jajj... fáradt vagyok... Mondjuk nem tudom, hogy mitől :P.
Szóval voltunk Sopronban és nagyon jó volt :). Egyrészt olvastunk jó sok Mondo magazint (így megismerkedhettünk Nyufi-kunnal, a Mondo magazin saját háziállatával) és persze, összeírtam egy csomó mangát, mangakát és anime-ot, amit meg kell nézni/ el kell olvasni. Mondjuk így se annyit, mint Momo, de ez mellékes. Nagyon sok helyen voltunk és nagyon sok minden van, de úgy sem fog minden eszembe jutni főleg nem időrendi sorrendben, úgyhogy mondom, ahogy eszembe jut.
Első éjszaka sátoroztunk. Utána nem, mert vagy esett az eső, vagy fáradtak voltunk kicuccolni, vagy rájöttünk, hogy Yori húgának az ágyának a szivacsa mennyivel kényelmesebb, mint a sátorban a föld! Jééé! :D
Voltunk várost nézni és én rájöttem, hogy olyan vagyok, mint Hidan. Nem, nem vagyok pasi, nem fehér a hajam és nem mászkálok egy pengével a mellkasomban ("Ha készen vagyunk, akkor óvatosan húzzuk ki az áldozó pengét a mellkasunkból. Ha még élünk, akkor sikeres volt az áldozás... PENGÉT???????!!!!!" :""D), hanem megálmodom a jövőt :D. Ugyanis volt egy álmom, amelyben Yorival és a többiekkel ülünk egy szökőkút mellett (ami épp nem szökik :P) és velünk szemben van egy nagy sárga ház, amelynek a nagy kapuja felett inkvizíciót ábrázoló képek vannak. Ó, igen... ez az álomképem akkor ugrott be, amikor Sopronban egy szökőkút mellett ültünk és a velünk szemben lévő nagy sárga ház nagy ajtaja felett inkvizíciós képek voltak. Azért ijesztő volt :S.
Meg voltunk temetőben. Gint elzavarta az anyukája a dédimama sírjához a "kiskunröcsögei" (vagy milyen?) temetőbe. Na erre Momonak kattant az agya, hogy ő ott fotózni szeretne. És mivel mi megígértük, hogy leszünk a modelljei, meg a próbababái, ezért boldogan mentünk vele :P. Nagyon jó képek lettek, talán majd egyszer elküldöm a linkeket, hogy megnézhessétek :).
Ó meg menéztük HP 7/2-ő, ahol csak annyi hiba történt, hogy engedték, hogy Ginnel egymás mellé üljünk :P. Mondjuk megnézném én, hogy, ha egyszer nem engedik, akkor lázadunk, de nagyon! Jajj, de nagyon háromnegyed 1es agyam van!
Oh és megnéztük Youtube-on Romeo és Júlia Szabadtéris musical változatát. Én nagyon rég láttam szóval jó volt :).
"M: Ezzel mi van?
B: megártott neki a csók. Csak tudnám, hogy mivel kente be a száját az a nő!
M: én is akarok repülni! (megcsókolja R-t) Már érzem! (mélyen B szemébe néz) Benvolio! Te szép vagy!
B Nem én ronda vagyok!! Én ronda vagyok!!! (hisztérikusan elrohan, M "repdesve" utána :"D)"
"Ó Romeo! Miért....... mindig nekem kell megkeresni téged?" :D
Meg megnéztük Pécsen a Hajmereztő című színpadi társasjátékot, és nagyon jó volt :). Történt egy gyilkosság és a közönség segít megoldani, majd a közönség szavaz, hogy ki a gyilkos és a szerint fejezik be a darabot :). Nagyon jó volt :P
Ide még becsusszantok egy képet búcsúzólag, majd elmegyek aludni, mert ez már kezd sok lenni egy napra :P. Ha eszembe jut még valami írok :D
U.i.: Történelmi pillanatot írtam három nappal ezelőtt éjjel. Ugyanis arra ébredtem, hogy angolul motyogok álmomban... Ami, csak azt jelentheti, hogy életemben először (úgy, hogy emlékszem is rá) álmodtam angolul! Ennek lehet, hogy a rengeteg angol nyelven nézett film az oka... Sirály!
Ja, amúgy nem tudom, hogy miért pont EZT a képet raktam ide, de azt tudom, hogy ez pontosan passzol erre a szent helyre :D. Azt sem tudom, hogy miért Luxus volt az áldozat. De csak úgy spoilként, ez egy mangás kép...
