Luw luwluw luwluwluw lululuw luw luwluw...

Oh, yeah... megint baromi régen nem írtam, de ennek több oka is volt. Az egyik ilyen meghatározó ok, hogy dolgoztam :). Jajám, ÉN dolgoztam... Brrr. Hogy mit? Etettem a két méter szer két méteres csodálatos felsőtestű (bár annál laposabb fenekű és vékonyabb lábú) külföldi/magyar férfiakat (nőket) a szegedi Kajak-kenu VBn :). Ez egy emberismeretileg baromi hasznos meló volt.
Egyrészt megtudtam, hogy anyám mit érez minden egyes alkalommal, amikor szét hagyom a kajás cuccokat.
Másrészt megismertem pár ország étkezési szokásait. Például nagyon könnyen meg lehet ismerni, hogy (kisebb, nagyobb mellényúlásokkal) hol étkeztek az arabok, hol a japánok, hol a franciák, svédek, angolok. Az arabok, kínaiak iszonyatos rendetlenséget hagytak. Üres üvegek, tálcák (amiket, mint a mellékelt ábra (ahogy a többiek csinálták...) mutatta, ki kellett volna vinniük egy gyűjtő helyre, ahonnan mi behordtuk...), tiszta kosz az egész, zsírfoltos és vízfoltos, gyűrött, egyszóval katasztrófa az egész (tisztelet a kivételnek). A japánok, szingapúriak, olaszok, amerikaiak (kivéve a brazilokat...) gyönyörű tisztaságot hagytak. Morzsa alig, az üvegeket rárakták a tálcára és csak nagyon ritkán volt foltos a terítő és a tálcát egytől egyig visszavitték (hál' Istennek nem volt kivétel :)). A franciák, svédek, angolok, pedig (bár koszt nem hagytak) nem voltak képesek felemelni azt az arisztokratikus hátsójukat, hogy megemeljék azt a szerencsétlen tálcát és elvigyék a gyűjtőhelyek egyikéig, az meg már ne is lehet elvárható ugye, ha már az összes többi versenyző megteszi... Persze voltak mozgássérültek is, de tőlük nem vártuk el, hogy visszavigyék a tálcát. Sőt Shiroval (mert általa kerültem be a munkába is :P) 5 napig az volt az egyik feladatunk, hogy nekik segítsünk, ha akarják (ha nem, akkor le voltak ejtve magasról :D). Utána bekerültünk a "csumpikolósba", ami a moslékosat jelentette (utolsó nap a kajakiadóban voltunk, ez volt a leglazább :P). Annyira nem volt rossz, mint ahogy kívülről látszott és főleg azért nem, mert mi rendesen dolgoztunk és így nem tornyosult (szó szerint) fel a munka. Nem azt mondom, hogy a többiek nagyon lusták lettek volna, de azért egy kicsivel többet járt a szájuk, mint a kezük.
Bár az tény (és ez a harmadik szempont), hogy én még a szokásosnál is jobban megtanultam káromkodni ez alatt az egy hét alatt (most Retsu épp azon munkálkodik, hogy legalább a normális szintre lecsökkentse ezt :P).
Azért király volt :). Olyan helyes szingapúri, japán csílei és sok más srácot láttunk, hogy úúúúúúúúúúú O.O. Én azt hittem, hogy a távolkeletiek picik... Na nem egészen... És sokan baromi helyesek *.*. Ó, igen... megvan ám annak a módja, hogy hogy válts ki tiszteletet a japánokból :P. Amikor kiviszik a tálcát és te vagy annyira udvarias, hogy a kezükből vedd el, és amikor ők elmotyognak egy (szokás szerint :D) rémesen kiejtett "Thank you"-t, te viszont válaszként elrebegsz nekik egy félhangos "arigatou"-t, akkor azért tudnak (még azzal a pici szemükkel is) nagyot nézni :D. Haláli aranyosak voltak *.* (mondhatom azt is, hogy kawaii *.*). Ó, s volt egy 30-40 közötti kora ősz, kerekes székes, olasz csávókám :). Mindig én segítettem neki kivinni a tálcát és ezt a csapattársai sem hagyták szó nélkül. És ha meglátott, már előre köszönt, mosolygott és kacsintott. Olyan aranyos volt :). Persze az összes mozgássérült, akinek segítettem :). Meg mindenki más is. Imádtam, amikor valami rémes akcentussal azt mondják, hogy "Jó reggelt kívánok", "Köszönöm szépen" és, amikor az egyik csávó bemutatta nekünk az egész magyar tudását "Szívesen, jó napot kívánok, köszönöm szépen, szervusz" :D. Behaltam :P.
És most kapok sooooooooooook pénzt :P. Na jó, annyira nem sok. 500 Ft (állítólag)/óra és átlag egy nap 5/6 órát dolgoztunk :). Egy hét, lehet utánaszámolni. Kelleni is fog majd Conra :P.
Ó, erről jut eszembe! Lesz új kutyánk!! A kis srácot ma mentünk megnézni, 2 hét múlva a miénk :). Cuki fehéres kis Golden Retriver. Füles lesz a neve, mert a fülei viszont barnásak (meg mert nem akarom a szüleimet újabb japán nevekkel sokkolni) :P. Azt mondják, hogy ahogy öregszik úgy barnul be. Remélem annyira nem lesz sötét színe. Iszonyat édes. Ő a legnagyobb közülük és ő a legharciasabb (már harap :P), de majd megnevelem :D.
Voltam egy csomó SzSz (Szegedi Szabadtéri) előadáson, de azt majd a kövi bejegyzésben :D.
Na csók és
Sayonara :P
LMP (lol :D)

(őket is mi etettük :D)