Már a harmadik nap, amikor nincs jobb dolgom, mint...

Igen, ez már a harmadik nap, amikor nincs jobb dolgom, mint ezt a csodálatos blogot írni... Nem mintha nem töltene el fergeteges örömmel, hogy van valaki, ha eddig még csak ketten is, az ismerőseim közül, akiket érdekelnek a gondolataim... Ne ijedjetek meg ez csak egy szokásos depressziós kirohanásom, aminek semmi köze a körülöttem lévő emberekhez, csak úgy spontán jön... Nem tudom, miért, nem tudom irányítani. De szerintem nem is kell. Egészen addig, amíg nem megyek valakinek az idegeire, addig jobb, ha nem zargatják. És hál' Istennek, azoknak, akiknek fontos, hogy ne menjek az idegeire, van annyi eszük, hogy leordítsák a fejemet, ha valami rosszat csinálok.

A napi beszámoló:
Tegnap folytattam a kép szerkesztést. (Ez egy annyira száraz mondat volt, hogy erre innom kell egyet... na, visszatértem.) És egész jókat sikerült összeraknom, mint a hogy láthatjátok. Elkezdtem egy-két fotónkat is átszerkeszteni, de ahhoz, hogy megmutathassam engedélyt kell kérnem a rajta szereplőktől. És még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy én szeretnék magamról, vagy bárki más barátról képet feltölteni. Erről szeretnék véleményt kérni tőletek. A vége az lesz, hogy rakok fel, csak ehhez még rágódnom kell egy sort.
Aztán tegnap nagycsaládi életet éltünk. Mindkét bátyám itthon van (mondjuk a fiatalabbik születésnapon volt), tehát társasjátékozunk! HURRÁ! Szokás szerint gondolkodunk, hogy akkor most mit is játszunk, és valahogy mindig a Harry Potteres Cloudonál kötünk ki... Amit kivételesen másodjára is én nyertem, meg! Egy hihetetlen zseni vagyok ugyebár.
Ma fél KILENCkor keltem!! Vasárnap! Persze korcsolyázni mentünk. Megvitattuk idősebbik bátyámmal, a pasi ideálomat, ebből átjutottunk oda, hogy a szüleink nem akarnak minket, főleg ugye a bátyáimat, felnőttnek tekinteni (engem még ugye annyira nem kell). Tehát egy kicsit furcsa, amikor anya a huszonnyolc éves fiára próbálja rátuszkolni a sapkát, hogy "ugyan már, megfázol!" Ebből sikeresen átcsúsztunk a sztereotípiákba, úgyhogy ez egy átfogó beszélgetés volt.
Elkezdtem szédülni a kori pályán... Erre valaki biztos megkérdezné, hogy: "Terhes vagy?". Persze... Csak volna gy kérdésem: Kitől?

("-Az erőszak nem válasz a kérdésekre. (Aang)
-Sohasem az. Viszont volna egy kérdésem: Mit fogsz csinálni, ha majd ott állsz az apám előtt? (Zuko)" (Avatar) :)

Bocs, de ezt nem tudtam kihagyni :).
Ma megyek föl Pestre Vámpírok bálját nézni! Jeeeeee!! Alig várom!
Azt hallottam, hogy nagyon jó. Már alig várom a Fokhagyma dalt, vagy Herbertet (azt hiszem így hívják) a kétes identitású vámpírt :). Na azt hiszem ennyi.
Ide még beszúrom azt a csodás Shiros képet, amit szerkesztettem azután hagylak titeket békén.

U.i.: Amíg a képet kerestem, nagy örömömre meghallgathattam azt, ahogy Siménfalvy Ágota nem tudja mi az a cilinder, amit épp Szabó P. Szilveszter adna neki. (Sweet Charity: Momentán) Ez már csak azért is vicces, mert a családban Szabó P.-nek kész története van:

"Apa: Képzeld benne van a kedvenced az újságban. Egy egész oldalas cikk.
Én: Melyik kedvencem?

Apa: Az a... B. Kovács Péter."

Na én ebben a pillanatban fulladtam bele a joghurtomba. Barátnőimmel ez azóta téma. :)

A családom nem feltétlen van oda a zenés darabokért. Úgyhogy kész csoda, ha rá tudom venni őket arra, hogy menjünk fel Pestre ilyenek miatt. Vámpírok bálja is karácsonyi ajándék volt. Mozart!-ot szülinapi ajándékként néztük meg :). Na most már tényleg vége:).