Már megint kezdem...

Hogy mit? Hát azt, hogy elkezdek valamit, aztán jön valami érdekesebb, én meg abbahagyom... Hogy most miért hagytam abba a blogolást? Mert Momo meghívott facebookon It girl-özni... Jó tudom ez szánalmas, de ez van. Utána meg kiderül, hogy az új mégsem olyan jó, akkor meg már nincs pofám visszasasszézni a régihez...
Ma írtam színjátszós tanárnőm lányának, aki most Angliában van kint, ha jól tudom. Ő itt volt a színházban, azután felment Pestre, vagy már nem is tudom hogy hogy volt, de nem ez a lényeg. Ő talán tud nekünk segíteni Retsuval, hogy sikerüljön bejutni Szabadtérire statisztálni. Elsősorban Valahol Európában lenne a cél, de én szeretnék Ember tragédiájában is benne lenni. Az csak két előadás és prózai, úgyhogy az remélhetőleg összejön. VE neccesebb... De az optimizmusunk és a gyermekded álmaink töretlenek :). (Főleg az enyémek:S) Meg az a helyzet, hogy mindegy, hogy mibe sikerül bejutni, csak sikerüljön! Nem lényeg, hogy mi az, nem lényeg, hogy csak díszletesnek, de ott akarok lenni.
De térjünk vissza jelenbe. A szerdai versmondó elég jól sikerült. Nem voltam benne az első hatban, de szerintem jó voltam. Az osztályból csak én voltam. Jó, Momo elkísért szurkolótáborként :). Úgyhogy én meg lettem dicsérve, a többiek, akik meg nem mentek el és jelentkeztek, ők meg le lettek cseszve. Újabb pont Stréberén számára... Éljen.
Csütörtök az a szokásos. Ó igen! Mentem külön angoltanáromhoz, aki ott a Plaza környékén lakik. Épp felcsöngetek hozzá, amikor a férje neve alatt feltűnik egy... Jenei.:) Ne nekem fél percre volt szükségem, hogy kiheverjem a hirtelen rám törő röhögőgörcsöt. Retsu erre megjegyezte, hogy biztos több Jenei is van az országban. Én erre mondtam, hogy tudom. Mire megkérdezte, hogy ha találkozok egyszer egyel, akkor majd pofán röhögöm? Próbáltam nem elképzelni a szituációt és aránylag komolyan válaszolni, hogy nem:).
Tegnap sem volt túl sok említésre méltó... Azonkívül, hogy péntek volt! Jeee! Hogy ezt elmagyarázzam el kell nektek mondanunk az új káosz elméletet: péntek, délután, tizennyolcadik osztag (így kereszteltük el magunkat végül :)). Na ez az abszolút káosz! Nem szoktunk inni, drogozni, semmit. De, amikor mi végigmegyünk az utcán, az úgy néz ki, mint hat őrült gimis kis csaj három Speed és fejenként két üveg pálinka után! Hát igen... Mars téren Manchester, Engald, England-et énekelni teli torokból összekapaszkodva... :) Néha teljesen őrültek vagyunk... Na jó, a néha egy igen gyenge kifejezés...
Most az a helyzet, hogy semmi kedvem írni... Ne vegyétek magatokra én vagyok egy hisztiszsák. Majd lehet, hogy még ma írok, de holnap szinte biztos:).

Ez a kép nagyon nyálas, de engem megnyugtat, úgyhogy berakom ide és akkor talán kevésbé leszek elviselhetetlen ripacs ma :).