wááá!

Úr isten én szerencsétlen már megint blogolok! O.O Rémes, hogy sosem tudom feladni... Viszont most vannak ambícióim! Nem, mintha eddig nem lettek volna, csak most tudom, hogy miért írok! Azt hiszem... (mindig is úgy gondoltam, hogy a határozottság nagyon fontos). :)
De kezdjük az egészet az elejéről: 16 éves szegedi lány vagyok. Eredetileg Pécsen születtem, de amikor apa Szegeden kapott munkát, azaz 4 éves koromban, ideköltöztünk. Van két bátyám, mindkettő dolgozik már. Idősebbik közgazdász, fiatalabbik szakács. Azonos érdeklődésűek...
Ez a kettősség amúgy jellemző a családban. Én még nem tudom, hogy melyik táborhoz húzok. Szóval vannak nálunk reálosok, meg művész lelkek. Jelenleg kémia szakra járok egy elég kemény gimiben, ebből az embernek az jön le, általában, hogy én reálos vagyok. Ezzel szemben színész szeretnék lenni. Jó oké és itt jön a jó kérdés: Minek jársz te kémiára?! Erre egyszerű a válasz: szerettem volna színművészetis gimibe menni, de az szigorúan kollégiumos, ráadásul, "nehogy már ezzel szúrjam el az egész életem"! Úgyhogy nem mentem színművészetis középsuliba... Maradt a kémia.
Igen jó kilátások: ha összejön színművészeti, akkor színész. Ha nem, akkor vegyész, vagy bűnügyi laboros.
"Rokon szakma" mondaná erre Simon Péter a Valahol Európában-ban Kuksinak. :)
De úgy érzem, hogy egyelőre kifogytam az ihletből, ráadásul késő is van, mármint nekem, aki rendszeresen 12 órákat alszik. Sőt barátnőm, aki segített itt mindenféle kép szerkesztő programokat letölteni, csendesen szuszog már itt mellettem, úgyhogy azt hiszem rá is ráfér egy kiadós alvás. :)
Úgyhogy: "Jó reggelt, jó napot és jó estét, ha ma már nem találkoznánk!" (The Troumann Show, azt hiszem...)