Kívülről úgy nézzen ki, ahogyan én: mintha minden rendbe lenne

Hoppá... Lassan a 3.(?) hete, hogy nem írok? Hát egy kicsit beleuntam, meg nem is igazán történt olyan dolog, ami fontos és meg szeretném osztani. Talán annyi a témához, hogy a család minden második tagja valamilyen halálos betegségben szenved(ett). De hál' Istennek eddig mindenkiét diagnosztizálták és kezelik meg minden, úgyhogy a mostani állások szerint nagyon szörnyű nem lehet a dolog.
A másik dolog, ami miatt nem írtam az az, hogy Fairy Tail konkrétan beszippantott. 3 hét alatt megnézem 69(!) részt. Amikor más ezzel jön én mindig megkérdezem tőle, hogy "neked nincs életed?!". Hát nem igazán, de legalább van valami vicces abban is, ami nincs is igazán. Na ez minden volt, csak magyar mondat nem, úgyhogy inkább hanyagolom.
Ú! Éppen olvasom Retsu versfordításait a holokausztos megemlékezésükre. Nagyon meghatóak...

Janka  Abrami – Utolsó altató- „ Fela nővéremnek és lányának, Rutinak”(Last Lullaby)(ford. Retsu :P)
Látta a kéményeket füstöt okádni
és odafenn az éjszínű füstöt

a világot a végzet leplébe burkolni
Isten arcát homályba temetni.
Anyjába kapaszkodott
sötét szemében kongó rémület
torzította kicsiny négyéves arcát
ősi bölcsességgel.

„ Nem akarok zuhanyozni menni oda”,
kiáltott. „Nem akarok  menni!”

„Csitt… ne sírj, kicsikém

a víz nem is hideg
Szorosan magamhoz foglak”,
nyugtatta gyermekét az asszony
amíg a betonkaltikába  besétáltak.

Nem láthatta többé a kéményeket
sem a sötétlő felhőt odafent
a többiek nyögését sem hallotta már
sem a „Shma Israel”-t
amint édesanyjához közelbújt.
Mindaz, amit hallott, a szerető hang
Auschwitz utolsó altatóját suttogta:
„ Csitt, én drágám, csitt…”

Én sikeresen majdnem elsírtam magam rajta szóval... Tartsátok nagy becsben, mert ez az elkövetkezendő idők egyik (persze velem együtt) leghíresebb színésznőjének egyik első műfordítása :P.
Az egyik ok még pl., amiért nem írtam az az, hogy résztvettem a sulis márc. 15-és ünnepségen. Nagyon jó volt. Vastapsot kaptunk, ami szerintem egy sulis ünnepségen nem jellemző... Amúgy a márc. 19-edikei Nemzeti Színházi eseményeket adtuk elő. Én lelkes közönség voltam :P. Ordítani azt tudok :P.
Csak, hogy kitöltsem ezt az űrt, amit a hiányom okozott bemásolom az egyik aktuális kedvenc számom szövegét, ami szerintem nagyon illik rám:

Atomtorta: Rajzolj házat:


Rajzolj nekem egy házat, amiben én is legyek benne,
Ahogyan éppen az ágyamon, részegen fekve
Azt álmodom ahogy éppen, rajzolsz nekem egy házat,
Hogy bármilyen legyen a lelkem, belül mégse fázzak.

Rajzolj nekem egy házat, amilyet álmomban is láttam,
De akárhol kerestem, sehol nem találtam.
Akárkinek meséltem, nem tudta lerajzolni,
Gondoltam tudni fogod, hogy mit szeretnék, hát neked fogok szólni, hogy:

Refr.:
Rajzolj nekem egy házat és hagyd, hogy éljek benne.
Kívülről úgy nézzen ki, ahogyan én, mintha minden rendbe' lenne.
Rajzolj nekem egy házat, és hagyj benne haldokolni,
Csak ezt a pár vonalat a világodból hagyd nekem birtokolni.

Rajzolj nekem egy házat, amit sokan megcsodálnak,
De soha nem mer senki bejönni, már az ajtónál megállnak.
Mondjuk igazuk van, az én házamba, ne jöjjön be senki,
Aki azt, ami igazán belül van, nem akarja ismerni.

Rajzolj nekem egy házat, pontosan amilyet akartam,
Aztán radírozd ki azonnal, hogyha majd meghaltam.
Hogyha a világon már semmiért, nem lesz majd itt lenni,
Ha a házba amit te rajzoltál, már te sem tudsz bejönni.

Refr. (2x)

Rajzolj nekem egy házat, amilyet álmomban is láttam,
De akárhol kerestem, sehol nem találtam.
Akárkinek meséltem, nem tudta lerajzolni,
Gondoltam tudni fogod, hogy mit szeretnék, hát neked fogok szólni.


Belőlem szerintem ennyi elég is egy napra :P.

Tessék: kép. Ráadáslul én szerkesztettem egy fekete-fehér képből, úgyhogy némiképp egyedi is :).