2011. március 28., hétfő

Everybody wanna go to the Heaven, but nodody wanna die

Mármint miért vagyunk a világon, ha az csak rossz? Úgy értem amíg élsz, addig egy csomó embernek fájdalmat okozol, és amikor elmész akkor is. Én ilyenkor mindig azzal nyugtatom magam, hogy "jó, de mennyi örömöt szerzel!". Ez mind szép és jó, csakhogy tapasztalatom szerint utána is egy csomó öröm van a világban, sőt azokban is akiket itt hagytál. Akkor meg mi értelme volt, ha nélküled is megy ez az egész?
Ne ijedjen meg senki alapvetően nem vagyok ilyen rémesen filozofikus. Mincs nekem erre időm.
Csak hát elaltatják a kutyánkat... Mielőtt bármelyik bátyám (vagy bárki más) heves ellenállásba kezdene, szegény kutya már egy hete nem mozog. Persze lelkesen felemeli a fejét, ha épp arra járok, és ezt ő észre is veszi, de ennyi. Szüleim rakták be a fenyőfa alá, hogy ne essen rá az eső. Alig eszik és az is csak akkor, ha a szájába adod.
Most is itt alszik az ablakomnál lévő fenyőfa alatt.Gombócnak hívj/ták
Emlékszem két éve mennyire sírtam, amikor a kutya először nyüszített és remegett a hideg miatt... Jó régen volt már.


Szerintem sok is vagyok mára.
Bejegyezte: dátum:

6 megjegyzés:

  1. Zsófi 2011. március 28. 22:32

    Nagyon jó kutyaélete volt és igenis sok öröme volt benne, amit nekünk köszönhet. Olyan élete volt, amit egy kutyának kívánni lehet. Majd iszunk egy jó bort együtt és elbúcsúzunk tőle családilag.

    VálaszTörlés
  2. Zsófi 2011. március 28. 22:33

    A tesvéred volt, nem Zsófi, obviously.

    VálaszTörlés
  3. littlemissprimadonna2011. március 29. 4:38

    köszi :)

    VálaszTörlés
  4. Mitsuki2011. március 29. 10:42

    Egy árny suhan végig a szobán, mi az, ki az, egy holt lelke tán?-mondta a lány ki álmából felocsúdván, moccanni sem mert, csak egyetlen szó hagyta el száját: Miért?

    /Eneisz

    VálaszTörlés
  5. Eszter2011. március 30. 2:34

    sajnálom szegényt. rossz lehet neked részvétem :(

    "Az igazán fontos dolgokra csak akkor jön rá az ember, ha azok már elmúltak."

    VálaszTörlés
  6. Shiro2011. március 30. 13:19

    Részvétem,nagyon aranyos kutya volt...

    Állok az ablak mellett éjszaka,
    S a mérhetetlen messzeségen át
    Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
    Távol csillag remegő sugarát.
    Billió mérföldekről jött e fény,
    Jött a jeges, fekete és kopár
    Terek sötétjén lankadatlanul,
    S ki tudja, mennyi ezredéve már.
    Egy égi üzenet, mely végre most
    Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
    S boldogan hal meg, amíg rácsukom
    Fáradt pillám koporsófödelét.
    Tanultam én, hogy általszűrve a
    Tudósok finom kristályműszerén,
    Bús földünkkel s bús testemmel rokon
    Elemekről ád hírt az égi fény.
    Magamba zárom, véremmé iszom,
    És csöndben és tűnődve figyelem,
    Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
    Földnek az ég, elemnek az elem?
    Tán fáj a csillagoknak a magány,
    A térbe szétszórt milljom árvaság?
    S hogy össze nem találunk már soha
    A jégen, éjen s messziségen át?
    /Tóth Árpád-Lélektől lélekig/

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)